A rum és a koktélok

A bárosok számára talán legkedvesebb párlatféleség a legkülönfélébb ízvilágú italokat öleli fel. Találhatunk itt szinte a vodka könnyedségével vetekedõ fehérrumokat, fûszeres és édes karakterû, már-már likõrre emlékeztetetõ barna rumokat, de akár a konyakok eleganciájával is vetekedõ érlelt változatokat. A közös ebben az italokban, hogy kivétel nélkül a cukornád feldolgozásakor keletkezett melaszból készül (kivétel a Francia-Antillákról származó rhum agricole, amelyet közvetlen a cukornád levébõl erjesztenek). Attól függõen, hogy a karibi térség melyik szegletébõl, pontosabban szigetérõl származik, alapvetõ és általános jegyeket hordoz. A Kuba, Bahama, Puerto Rico-n készült rumok általában könnyedebbek, míg a Jamaikán, vagy éppen Guyana-ban készült párlatok kifejezetten nehéz, testes párlatot adnak. Errõl érdemes a gyakorlatban is meggyõzõdni, egy-egy finom rum kóstolásával és összehasonlításával magunk is kipróbálhatjuk. Ennek alapján az egyes koktélokhoz ki tudjuk választani a legmegfelelõbb rum stílust, rum márkát.

Kinek köszönhetõ a rum felvirágzása?

Ugyanannak a személynek, aki 1492-ben felfedezte az Újvilágot, és Kolumbusz Kristófként ismer a történelem. Õ vitte magával a második karibi útjára a Kanári-szigetekrõl az elsõ cukornádat, és telepítte a hajdani gyarmatokon. A nád szolgáltatta az elsõ alapanyagot a cukor és a nádpárlat készítéséhez.

Milyen a tengerész rum?

A brit haditengerészetnél szokás volt a matrózok napi fejadagja, ami az ezerhétszázas évek elején mai ûrmértékek szerint majdnem két és fél deci erõs rumnak felelne meg. Igaz nincs pontos megjelõlés, amellyel konkrétan meghatároznák a „navy rum”, vagyis tengerész rum kifejezést, de általában sötét, erõteljes, markáns karakterû, testes italt értünk alatta. A porció természetesen az idõ elõrehaladtával mindig csökkent, Vernon admirális parancsára ez az adag a felére csökkent, ezt is napi kéteszeri alkalommal osztották és ráadásul négyszeres vizes hígítással. Arról már nem is beszélve, hogy a skorbut elleni harc részeként friss zöldcitromot is facsartak az itókába, amely korabeli koktélként is felfogható és tekintettel a parancsnok állandóan viselt esõkabátjára és az ebbõl eredeztethetõ gúnynevére ( Old grogram) a koktélt is „grog”-ra keresztelték.

Mit fogyasztanak a szellemek a Karib-térségben?

A francia konyakoknál megszokott angyalok jussa kifejezés mintájára vagy ettõl teljesen függetlenül, az Antillákon, de fõleg Jamaikában „Duppy share”-nek vagyis szellemek jussának hívják a rum érlelés alatti párolgását. Úgy tûnik a helyi szellemek sokkal mohóbbak a francia angyaloknál, hiszen itt a párolgás évente akár nyolc-tíz százalékra is rúghat, ami nyilván a forró klímával magyarázható. Ezért számtalan rummárka elsõsorban a hûvösebb és kiegyenlítettebb éghajlatú Angliában érleli a készleteit ahol ez a veszteség kb. két százalék. Fontos szerepe van az érlelõhordóknak is, hiszen fõleg amerikai Bourbon whiskeys- , és francia konyakos hordók a legbeváltabbak a zónában, de egyes üzemek kõrisfából készített tárolókra esküsznek leginkább.

Hogyan szokták a rumokat fogyasztani?

Szerencsére már hazánkban is megjelentek az érlelt, igazán nemes rumok, amelyek ugyanolyan elegáns és kifinomult ízvilágot hordoznak, mint bármely finom brandy vagy gyümölcspárlta, így pontosan ugyanúgy - tulipános kóstolós, vagy konyakos ballonban szobahõmérsékleten fogyasztandók, mint egy híres konyak. A kevésbé fenkölt rumok ritkán shotos pohárban, de sokkal inkább egzotikus koktélok alkotójaknt kerülnek ki a vendégekhez.