A Martell és a koktélok

A világhírû cognac házak legöregebbikét a 21 éves Jean Martell alapította 1715-ben. Alig telt el hat év, és a vállakozás már 200 ezernél is több liter cognac-ot exportált az Egyesült Királyság területére, az 1800-as évek derekára pedig a cég már olyannyira nemzetközi, hogy többek között Kínába, Japánba és Hong Kongba is szállít. A nemes hagyomány késõbb is családon belül maradt, így a világhírû Martell Cordon Bleu-t már Edouard Martell komponálta és mutatta be 1912-ben, a monaco-i Hotel de Paris-ban.

A cognac készítése szigorú eredetvédelemhez kötött, az elnevezés használatához a Cognac nevû régióban kell rendelkeznünk egy kis fehérszõlõvel, mondjuk az ugny blanc fajta meg is teszi. Az ebbõl erjesztett 7-10%-os alkoholtartalmú bort kétszer kell lepárolnunk, majd legalább két évig érlelni tölgyfahordóban. Érlelés után a hordóink tartalmát – akár különbözõ évjáratokat is – érdemes egymással házasítanunk a kívánt aromák biztosításához, majd a „friss házasokat” nagyobbacska hordókba tölthetjük, hogy a következõ akár 6 hónapban az ízek jól összeérjenek a palackozás elõtt. Aki idáig eljut, biztosan nem talál nagyobb örömet, mint cognacot szimatolni egy vaskos szivarral a kézben, a Chesterfield bõrgarnitúrán terpeszkedve. Hagyományosan a cognac-ot nagy ballonos pohárból itták, esetleg kissé felgõzölve. Ez nem is rossz ötlet, ha az ember szeretné a szomszédos asztalok figyelmét felhívni különleges ízlésére, ám ha a cognac-ból szeretnénk kihozni a legtöbbet, inkább tulipános kóstolópohárból igyuk szobahõmérsékleten, vagy talán egy hangyányival alatta. Természetesen hiába tartott sokáig, ezt a nemes párlatot is elérte a „végzet”, vagyis ma már nem néznek ránk ferde szemmel, ha cognac-kal készült koktélt innánk, sõt a legtôbb presztízsmárka remekül összehangolt signature-koktélokkal kápráztatja el rajongóit.