A Chivas Regal és a koktélok

A skót történelem hajnalán a whisky volt a klánok számára az élet vize, egy párlat jellemzõen malátázott árpából. Az élet meglehetõsen zord volt akkoriban, csakúgy, mint a hajdani whisky: egy maró, éretlen ital, amit egy gyors nyeléssel gurítottak le. A Chivas testvérek, James és John ezen az áldatlan állapoton próbált változtatni egy olyan könnyedebb whisky létrehozásával, amit szélesebb réteg is élvezne, és amely jelentõsen különbözik az akkoriban kapható vetélytársakétól. A legkitûnõbb érlelt maláta whiskyket házasították gabonawhisky-kkel, érthetõ hát, hogy az új ital híre igen gyorsan terjedt, és hamarosan már nehezen volt elképzelhetõ olyan vendégség, ahol a házigazda egy üveg Chivas nélkül várná vendégeit.

Amint Victoria királynõ megnyitotta skóciai Balmoral birtokát a vendégei elõtt, diszkrét és megbízható beszállítókat keresett a gasztronómia minden területérõl, így 1843-ra már James Chivas meg is kapta a Királyi Engedélyt, hogy javakat biztosítson az udvar számára. Ekkor kezdõdött a brit királyi család, és a Chivas testvérek hosszú és harmonikus kapcsolata.

Manapság a whisky az egyik legelterjedtebb, legkedveltebb, és legmagasabb presztízsû szeszesital. Míg a Single Malt-okat leginkább magában, jég és kísérõ nélkül isszák az ínyencek, az úgynevezett „kevert”, vagyis blended scotch-okat leggyakrabban jéggel, avagy koktélalapanyagként fogyasztják. Egy jó blended scotch ízei között felfedezhetünk almás-, körtés jegyeket, de mézes-mazsolás jelleget is, amiket általában kísér némi füstös és gyógyszeres aroma is. Az ízek ilyetén gazdagsága teszi lehetõvé, hogy bármelyik ízkomponensre alapozhassunk egy sajátos, egyéni koktélt, amelynek komponálásakor a whisky biztos nem, csak a fantázia szabhat határt.