A Campari és a koktélok

A történet 1860-ban Torinóban, a vermutkészítés fõvárosában kezdõdött. Fõhõsünk apja, Gaspare Campari ugyanis itt kezdte italszakmai pályafutását tizennégy esztendõsen, amikor likõrkészítõ tanoncként kapott munkát. Az itt szerzett tapasztalat egy különleges aperitif megalkotásában csúcsosodott ki, amely közel hatvan különbözõ növényi részbôl, fûszerbõl készült.

Az ital tehát kész volt, csak a siker váratott még magára. Gasparét Milánóba vezérelte a sors, ahol a híres dómmal szemben vett egy kis kávézót. Itt azonban az új városépítõ elképzelések szerint az üzlet helyén a hatalmas és elegáns La Galleria árkád volt felépülõben. Igen bölcsen  nem fogadta el a felajánlott kivásárlási összeget, hanem a boltjára tartott igényt. Egy év elteltével Milánó legfrekventáltabb kávézóját tudhatta magáénak, ahol az elegáns vendégek szívesen kortyolgatták
 a szóban forgó aperitifet, és hamarosan a konkurens éttermesek is rendeltek a titkos italból. Ennek a felügyelete azonban már a legkisebb fiú, David feladata volt.

Õ pedig ragaszkodott ahhoz, hogy az ital csak és kizárólag Campari Bitter’s néven hagyhatja el a házat, felépítve ezzel a márka alapjait.
Davidot mûvészetek iránti fogékonysága vezérelte a kor leghaladóbb plakátkampányának beindítására, amely meghozta a várt eredményt, a Campari régió ismert és keresett aperitifje lett. Az igazi világsikert azonban a szerelem hozta meg. Történt ugyanis, hogy a Campari cég tulajdonosa beleszeretett a legbájosabb olasz operadívába, akit követett világturnéjára. A szerelmi sikerekrõl most inkább nem írnék, amúgy is rövidke fejezet lenne, viszont az ital sikere megérdemel még egy mondatot: nemsokára Nizzában, Oroszországban, majd New Yorkban is komoly rajongókra talált a vörös italkülönlegesség, akiknek a kedvéért már érdemes volt külföldi lerakatokat nyitni. Innen pedig már igazán csak néhány lépés kellett ahhoz, hogy jelenleg is a Föld 90 országában kapható legyen ez a márka…